A röntgendiagnosztikai munka hibáinak feltérképezése a teleradiológiai minőségbiztosítási rendszer segítségével
Juhász Emese
Bágyi Péter
Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet, Központi Radiológiai Diagnosztika
Magyar Radiológia Online 2017; 8(4): 2/1-8.
Bevezetés: Kutatásunk célja a hazai teleradiológiai rendszerben leletezésre kerülő röntgenvizsgálatok minőségi hibáinak feltérképezése volt. Kutatómunkánkhoz a Terasy (Teleradiology System) szoftvert használtuk fel, amelyet elsődlegesen teleradiológiai leletezésre alkalmaznak, ugyanakkor minőségügyi funkciókkal is rendelkezik. A Terasy rendszerben leletező radiológusnak a lelet rögzítése után egy felugró ablakban nyilatkoznia kell, milyennek találta a rendelkezésére bocsátott képanyagok felvételtechnikai minőségét, sugárvédelmi szempontoknak való megfelelését, valamint a mellékelt klinikai adatok menynyiségét, minőségét. Betegek és módszerek: A kutatásunkhoz a Terasy rendszerben 2015. július 1. és 2015. december 31. között távleletezésre kerülő 54 497 röntgenvizsgálat minőség-attribútumait használtuk fel. Tanulmányoztuk a fellépő hibák számát és megoszlását a vizsgált időszakban jelentésre kerülő összes probléma, valamint az egyes problémacsoportok viszonylatában is. Mindezeket összevetve összefüggést kerestünk az intézményi esetszámok és hibaprofilok között. Eredmények: A vizsgált időszakban összesen 3267 problémát jeleztek a Terasyban leletező radiológusok, ezek 2673 eset képanyagában kerültek felismerésre. Ez az összes eset 4,90%-át tette ki. A hibák 50,60%-a klinikai, 45,67%-a képminőségbeli és 3,73%-a sugárvédelmi hibacsoportba tartozó probléma volt. A klinikai jellegű hibák vezető hányadát a „kevés, elégtelen klinikai adat” (1261 db), a képminőségbeliekét pedig a „kV, mAs hiba” (810 db) tette ki, amelyek ezzel az összes vizsgált eset 2,31%-ában, illetve 1,49%-ában fordultak elő. A további 12 speciális probléma gyakorisága 1% alatt maradt. A „kevés, elégtelen klinikai adat” probléma esetében nem, a „kV, mAs hiba” tekintetében viszont találtunk korrelációt – mégpedig fordított arányosságot – a probléma előfordulási gyakorisága és a felvételt készítő intézmény esetszáma között. Konklúzió: Kutatási adataink arra engedtek következtetni, hogy számottevő arányban lép fel leletezési nehézség a röntgenfelvételt készítő intézmények oldalán ejtett hibák következtében. A hibák közel kétharmadát mindösszesen két probléma tette ki, így csupán ezek kiküszöbölésével is potenciálisan jelentős javulás érhető el a távleletezés minőségében. Az egyik egy felvétel-technikai jellegű, ún. „kV, mAs hiba”, a másik pedig a nem megfelelően megválasztott vagy épp elégtelen mennyiségben rendelkezésre bocsátott klinikai adatok kapcsán fellépő probléma volt. Eredményeinkből arra következtettünk, hogy míg a kV, mAs hiba a szakdolgozó nem megfelelő szakmai kompetenciájára, gyakorlatlanságára, addig a kevés, elégtelen klinikai adat probléma a vizsgálatot indikáló kezelőorvos nem megfelelő információmegválasztására és/vagy a releváns adatok többlépcsős továbbításában fellépő elégtelenségre vezethető vissza.
