PáciensInfó+ 

 Cikk: 

A perkután csontkonszolidáció mára sokkal több lett, mint egyszerű fájdalomcsillapítás, mivel közvetlen hatással van a mechanikai stabilitásra és ezáltal a betegek morbiditására és mortalitására.
A csigolya augmentáció alkalmas a csigolya kompressziós törések kezelésére olyan tüneteket mutató betegeknél, akiknél a csigolyatest csontvelő ödémája MR-képalkotáson látható. Hasonlóképpen, a csigolyaugmentáció elvégezhető a gerincmetasztatikus törések palliatív kezelésére, és kombinálható külső sugárterápiával és/vagy termikus ablációval.
A kismedencei gyűrűben és a hosszú csontokban a csontkonszolidáció legújabb eredményei egyre kifinomultabb technikákat biztosítanak az osteoporoticus, valamint a tumorral kapcsolatos fenyegető és kóros törések stabilizálására, összességében javítva a betegek kimenetelét.

Jelenleg hiányzik a strukturált és teljes dokumentáció minden olyan implantátumról, amellyel a betegek rendelkeznek.
A betegeknek ezért egész életükön át nyilvántartást kell vezetniük az elvégzett sebészeti beavatkozásokról és az implantátumokról, valamint az egyéb idegentestek létezéséről, akár ferromágneses, akár nem.
Ezenkívül a betegnek soha nem szabad szándékosan eltitkolnia a beutaló orvos előtt az ilyen jellegű ismereteket.
Az MRI-vizsgálat előtt mindig részletes kockázat-haszon elemzést kell végezni.
A kockázatokat a fizikai alapismeretek alapján lehet megítélni.

A fülzúgás diagnosztizálása meglehetősen összetett lehet a lehetséges okok sokfélesége miatt.
Az alapos klinikai vizsgálat elengedhetetlen az Ön fülcsengésének sajátos jellemzőinek, valamint a kapcsolódó tüneteknek és aggodalmaknak az azonosításához.
Kétoldali, nem pulzáló fülzúgás esetén, amely nem kapcsolódik neurológiai tünetekhez vagy aszimmetrikus halláscsökkenéshez, általában nincs szükség képalkotó vizsgálatokra.
Más helyzetekben a radiológus orvosával együttműködve határozza meg a legjobb, az Ön igényeihez igazodó eljárást.
A feltételezett kiváltó októl függően olyan lehetőségek ajánlhatók, mint a komputertomográfia (CT), a mágneses rezonanciás képalkotás (MRI), a digitális szubtrakciós angiográfia (DSA) és esetenként az ultrahang (US).
Ha a fülzúgása szinkronban van a szívverésével, több képalkotó vizsgálatra is szükség lehet az összes lehetséges ok feltárásához.

A limfóma a vérrák egyik típusa, amely lehet gyorsan növekvő (agresszív) vagy lassan növekvő (indolens). Bár leggyakrabban a nyirokcsomókat érinti, a limfóma számos különböző testrészt érinthet. Az olyan képalkotó vizsgálatok, mint a pozitronemissziós tomográfia (PET) és a komputertomográfia (CT) elengedhetetlenek a limfóma kiterjedésének és a testben való terjedésének meghatározásához. Néha további csontvelőbiopsziára lehet szükség. A PET és a CT azt is meg tudja állapítani, hogy a kezelés sikeres volt-e. A PET hamarabb tájékoztathat, mint a CT, ha a kezelés végén még mindig van életképes limfóma.

A jelenlegi MRI-kontrasztanyagok kiváló biztonsági profillal rendelkeznek.
Bizonyos klinikai kontextusokban azonban a kontrasztanyag intravénás injekciózása nem ad semmilyen információt, és ezért elkerülhető lenne.
A GBCA-k használatát az előny/kockázat arány szempontjából kell indokolni, és a diagnosztikai információ elvesztése nélkül elérhető legkisebb dózisra kell optimalizálni.
Az új generációs kontrasztanyagok ígéretesnek mutatkoznak a hasonló diagnosztikai hatékonyság és biztonság elérésére alacsonyabb dózisokkal.

A görcsrohamokban vagy epilepsziában szenvedő betegeket különböző képalkotó eljárásokkal kell vizsgálni. Abban az esetben, ha az első epilepsziás roham felnőttkorban és minden nyilvánvaló ok nélkül jelentkezik, ajánlott CT-vizsgálatot végezni. Ha nem találunk az okot magyarázó elváltozást, célszerű MR-vizsgálatot végezni. Az MR-vizsgálatnak ezekben az esetekben nagy felbontású képeket kell készítenie az agyról, kifejezetten az epilepsziát okozó apró és finom elváltozások kimutatására. Ezeknek az elváltozásoknak a felismerése fontos, mivel befolyásolja a kezelést és a prognózist. Azokban az esetekben, amikor az epilepsziát nem lehet antiepileptikumokkal kontrollálni, van sebészeti lehetőség, bár ez csak a betegek kis részének válik előnyére. Ha az MR-vizsgálat epileptogén elváltozást mutat ki, és a műtét kivitelezhető, akkor nagyobb az esély a rohammentességre.

A radiológiában használt mesterséges intelligencia (AI) eszközök várhatóan hozzájárulnak az egészségügy forradalmasításához. Az AI-eszközöket alkalmazó radiológusok azonban még nem győződtek meg ezek valódi hasznáról. Az egyik fő probléma az eszköz tényleges értékének korlátozott figyelembevétele a fejlesztések során. Az eszköz korai értékelését minden fejlesztés alatt álló radiológiai mesterséges intelligencia eszköznek tartalmaznia kell, és figyelembe kell vennie minden olyan személyt, akire az eszköz hatással lehet. Az új mesterséges intelligencia-eszközök csak ilyen stratégiával fogják valóban javítani a radiológiát.

Míg a CT- és MRI-vizsgálatokat általában azért használják, mert széles körben elérhetőek és következetes eredményeket adnak, a fejlett nukleáris medicina technikák, például a PET/CT integrálása jelentős előrelépést jelent a neuroendocrin tumorok kezelésében. A PET/CT képalkotás segít megérteni a neuroendocrin tumorok molekuláris és funkcionális jellemzőit, lehetővé téve a primer tumorok pontos lokalizációját, a betegség terjedésének pontos értékelését és a progresszió hatékony nyomon követését. Emellett fontos információkat szolgáltatnak, amelyek segítenek az orvosoknak a legjobb célzott kezelések, például a PRRT kiválasztásában. A PET/CT-nek mint hibrid képalkotó technikának ez az átfogó integrációja jelentősen javítja a neuroendocrin tumorok multidiszciplináris kezelését, támogatja a diagnosztikai pontosságot és optimalizálja a kezelési eredményeket.
 

A PET/CT képalkotás olyan fejlett diagnosztikai eszköz, amely egyesíti a CT részletes anatómiai ábrázolását a PET által nyújtott metabolikus és funkcionális információkkal.
Ez teszi a PET/CT-t felbecsülhetetlen értékű forrássá a rák kimutatásában és kezelésének követésében. A PET/CT-vizsgálatokat nemcsak a rák jelenlétének megállapítására használják, hanem a folyamatban lévő kezelések hatékonyságának nyomon követésében és a betegség terápia utáni kiújulásának kimutatásában is hasznosak.
Ez az innovatív technológia döntő szerepet játszik a személyre szabott kezelési tervek kidolgozásában, biztosítva, hogy minden beteg a rendelkezésre álló leghatékonyabb és legcélzottabb terápiát kapja, ezáltal növelve a sikeres kimenetel és a jobb életminőség esélyét.

A tüdőfibrózis klinikai-funkcionális gyanújával, valamint a hajlamosító betegségek, vagy a családi anamnézis miatt nagy kockázatnak kitett betegeknél nagy felbontású mellkasi CT-t kell végezni a tüdőfibrózis jeleinek minél korábbi felismerése érdekében.
A fibrotikus tüdőbetegségek progresszív viselkedést mutathatnak, ami csökkent túléléshez vezethet, ezért a korai diagnózis döntő fontosságú az azonnali antifibrotikus kezelés biztosításához.
A radiológusoknak nemcsak a fibrózis korai felismerésében és nem invazív diagnózisában, hanem a betegség progressziójának és szövődményeinek értékelésében is kulcsszerepük van.
A pontos betegkezeléshez elengedhetetlen a pulmonológusokkal, reumatológusokkal és patológusokkal való interdiszciplináris együttműködés.
-

A mágneses rezonanciás képalkotás (MRI) biztonságos eljárás, ha a megfelelő biztonsági keretek között végzik, azonban nem mentes a lehetséges kockázatoktól.

Egyes, a mindennapi gyakorlatban ritkábban előforduló betegcsoportok esetében ezek a kockázati tényezők fokozottan érvényesülnek, és a kockázatok minimalizálása és a beteg számára nyújtott előnyök maximalizálása érdekében különös gondossággal kell eljárni a megfelelő eljárás kiválasztásakor.
-

Az intervenciós radiológia nem sebészeti, hanem a bőrön és az artériákon keresztül történő, úgynevezett endovaszkuláris kezelési lehetőségeket kínál számos artériás betegség kezelésére.
Az endovaszkuláris eljárások gyakran igénylik az erekhez való hozzáférést, ami néha olyan problémákhoz vezethet, mint a vérzés vagy fertőzés.
A biztonság és a hatékonyság növelése érdekében ajánlott az eljárás elején ultrahang segítségével a tűt az érbe vezetni.
Az eljárás után speciális VCD-kkel (érzáró eszközök) el lehet zárni az artériában lévő kis lyukat, lehetővé téve a személy számára, hogy gyorsabban felálljon és járjon. A VCD-k olyan problémákat is okozhatnak, mint például a véráramlás akut megszakadása, amelyet iszkémiának neveznek, és amely további kezelést igényel.
A jelenlegi adatok szerint ezek a szövődmények ritkán fordulnak elő, és a VCD használata biztonságosnak tekinthető.
-

A kolesteatomák nem rákos daganatok, amelyek a bőrrel kapcsolatos anyagot tartalmaznak.
Mélyen a fülben nőhetnek és károsíthatják a helyi struktúrákat, ezért gyakran sebészi úton távolítják el őket.
A komputertomográfia segíthet a műtétek megtervezésében, valamint a cholesteatomák elhelyezkedésének és hatásainak bemutatásában.
A mágneses rezonanciás képalkotás új módszerei bizonyítottan jobban ábrázolják a kolesteatomát, és míg korábban további műtétre volt szükség a kolesteatomák újranövekedésének kimutatásához, ma már sok esetben a mágneses rezonanciás képalkotás használható helyette.
Ez a dokumentum azért készült, hogy segítse a radiológusokat a képalkotó eljárások megfelelő alkalmazásában a cholesteatomás betegek esetében.
-

A képalkotás alapvető szerepet játszik az onkológiai betegek kezelésre adott válaszának értékelésében, mivel alapvető információkat szolgáltat a prognózissal és a túléléssel kapcsolatban.

A klinikai vizsgálatokba bevont betegek CT-jének és MRI-jének értékelésére speciális kritériumokat dolgoztak ki, amelyeket a radiológusoknak ismerniük kell.

E kritériumok alapelvei a klinikai vizsgálatokban részt nem vevő betegek vizsgálatainak jelentésére is alkalmazhatók.
-

Jelenleg és általánosan hiányzik a strukturált és teljes dokumentáció minden olyan implantátumról, amellyel az egyes betegek rendelkeznek.
A betegeknek ezért egész életükön át nyilvántartást kell vezetniük az elvégzett sebészeti beavatkozásokról és az esetleges implantátumokról, valamint az egyéb idegen testek létezéséről, akár ferromágneses, akár nem.
Ezenkívül a betegnek soha nem szabad szándékosan eltitkolnia a beutaló orvos előtt az ilyen jellegű ismereteket.
Az MRI-vizsgálat előtt mindig részletes kockázat-haszon elemzést kell végezni.
A kockázatokat az itt leírt fizikai alapismeretek alapján lehet megítélni.
-

A folyadékgyülemek bőrön keresztül (perkután) való elvezetése általában biztonságos és egyszerű beavatkozásnak tekinthető. 
Az intervenciós radiológusok játszanak szerepet a 3 cm-nél nagyobb folyadékgyülemek terápiájában.
Ezeknél vagy perkután vagy sebészi drenázsra van szükség, mivel az antibiotikumok nem érnek el elegendő koncentrációt az ilyen méretű tályogüregekben.
A műtéttel összehasonlítva a perkután drenázs hasonló vagy magasabb sikerességi arányokkal, valamint alacsonyabb morbiditással és mortalitással jár.
A perkután megközelítéssel járó egyéb előnyök között meg kell említeni az általános érzéstelenítés elkerülését, az összenövések kialakulásának és a fertőzés terjedésének kisebb kockázatát, valamint a kezelés ambulánsan történő elvégzésének lehetőségét.
-

Az olyan körülírt emlőelváltozásokat, mint a tapintható mell- vagy hónalji csomó, a mellbimbó váladékozása, bőrelváltozások vagy fájdalom, alaposan meg kell vizsgálnia a szakorvosnak. A legtöbb esetben a betegre szabott képalkotó diagnosztikai megközelítés ajánlott annak megállapítására, hogy a kiváltó ok jóindulatú vagy rosszindulatú.
A legtöbb 40 évesnél fiatalabb nő esetében az ultrahang a választandó képalkotó módszer, amelyet indikáció esetén digitális mammográfia vagy digitális emlő tomoszintézis egészít ki.
A 40 évesnél idősebb korcsoportban a mammográfia vagy a tomoszintézis a szokásos módszer.
Meghatározatlan vagy gyanús lelet esetén biopsziát kell végezni. 
Negatív képalkotás és erős klinikai aggályok esetén biopszia vagy további képalkotó eljárások, például MRI vagy kontrasztanyagos mammográfia alkalmazása javasolt.
A tünetek fennállása a negatív kezdeti diagnosztikai vizsgálat után újabb konzultációra késztet.
-

A petefészekdaganat gyakori egészségügyi probléma, és a kezelések nagyon eltérőek lehetnek. 
A helyes diagnózis és a betegség kiterjedésének értékelése alapvető fontosságú a megfelelő kezeléshez.
Az ultrahang az első választható képalkotó módszer, amelyet nem egyértelmű esetekben az MRI követ.
Az MRI különbséget tesz a szövettípusok között, és az O-RADS MRI-pontszámmal együtt segít a kockázatértékelésben. Rák gyanúja esetén kontrasztanyagos CT-t használnak a stádiummeghatározáshoz és a kezelés tervezésének irányításához. A pontos képalkotás döntő fontosságú a kezelésben, segítve a diagnózist, a stádiumbeosztást és a megfelelő kezelés  meghatározását. A diagnózisban és a kezelésben részt vevő valamennyi orvos részvételével külön megbeszélést kell tartani.
-

A radiológusoknak jól kell ismerniük a prosztata MRI-alapú pontozási rendszereket és azok alkalmazását a prosztata carcinoma különböző kezelési megoldásaiban.
A szabványosított leletkészítés fokozza az MRI gyakorlati hasznosságát a kezelésben.
Megkönnyíti annak integrálását a rutin gyakorlatba, a betegek eredményeinek javítása érdekében.
-

Az emlőrákszűrés a kisebb rákos megbetegedéseket még a tünetek kialakulása előtt felismeri, ami a legtöbb esetben kevésbé agresszív kezeléshez és hosszabb túléléshez vezet. Az emlőrákszűrést eddig főként mammográfiával végezték, amely még mindig nagyon hatékony képalkotó módszernek számít, de elismert gyengeségei is vannak. 
A szűrővizsgálat eredményessége például a személyes jellemzőktől, a családi anamnézistől és az emlő sűrűségétől függően változhat. Ma már vannak bizonyítékok arra, hogy az ilyen és néhány más tényező figyelembevétele a személyre szabottabb szűrés érdekében, valamint más szűrési módszerek bevonása segíthet az emlőrák korai diagnózisának további javításában. Jelenleg több tanulmány is vizsgálja ezeket a szempontokat.
-

A szívbetegség diagnózisa fontos a kezelés lehetővé tétele és a jövőbeli szívroham kockázatának megelőzése érdekében. A szívbetegségek vizsgálatára többféle vizsgálat áll rendelkezésre, amelyek különböző információkat szolgáltatnak. A komputertomográfiás vizsgálatok a szívet ellátó erek szűkületéről és e szűkületek okáról nyújtanak információt. Más vizsgálatok, például a mágneses rezonanciás képalkotás és a nukleáris medicina vizsgálatai egyéb információk mellett a szívizom vérellátásáról is tájékoztatást nyújtanak. A képalkotó vizsgálat kiválasztása a beteg tüneteitől, kockázati tényezőitől és korábbi kórtörténetétől függ, és egyes esetekben egynél több vizsgálatra van szükség. Az e vizsgálatokból származó információkból következtetni lehet arra, hogy a betegnek előnyös lesz-e a koszorúér-betegség gyógyszeres vagy egyéb kezelése.
-