Interjú Prof. Dr. Bogner Péterrel, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Képalkotó Klinikájának leköszönő vezetőjével
Botz Bálint
Magyar Radiológia Online 2024; 15(1): 4/1-4.
 |
Bogner professzor úr 2015 óta vezette a PTE Klinikai Központ radiológiai (jelenleg Orvosi Képalkotó) klinikáját. Ezt megelőzően, 2012 és 2015 között a Pécsi Diagnosztikai Központ vezetőjeként dolgozott. Szakmai és tudományos karrierje szorosan köti a kaposvári MR-képalkotáshoz is, a hazai radiológus- és radiográfusképzésben betöltött kiemelkedő szerepét bizonyítja számos általa jegyzett szak- és tankönyv. Professzor úr a hazai telemedicina és teleradiológiai ellátás megszervezésének úttörője, az általa vezetett intézmények az elsők között alkalmaztak hazánkban mesterségesintelligencia-alapú döntéstámogatási rendszereket. Klinikaigazgatói pozíciójáról 2024. február elején lemondott, szakmai tevékenységét a továbbiakban a PTE Általános Orvosi Karán folytatja. Az interjúban professzor urat az elmúlt évtized eredményeiről, valamint a szakma és a szűkebben vett klinikai radiológia perspektíváiról és kihívásairól kérdeztük. |
Mit tart a legfontosabb eredménynek az elmúlt közel egy évtizedes igazgatói periódusában?
Számomra a legfontosabb élmény a csapat, amely összeállt az évek alatt. Kiváló kollégák, szakmailag magas szintű munka és jelentős fejlődési potenciál, ami a jelen csapatot jellemzi. Nagyon fontos továbbá a kollégák emberi kvalitása, valamint az, hogy egymásért tenni akaró közösséggé formálódtak az évek során. Minden eredményünk és sikerünk ebből fakad, nem felejtve persze a kiemelkedő egyéni teljesítményeket, mely a közösségre, illetve annak munkájára tud támaszkodni. A klinika vezető kollégáival tudtunk egy irányba gondolkodni és a szekeret is mindig egyfelé húztuk.
A szakképzés során a rész-kompetenciák elsajátítása, részvizsgák bevezetése fontos előrelépés, ami szintén az elmúlt időszakban valósult meg. A PTE OKK ebben is úttörő szerepet vállalt. Hol tartunk jelenleg, és milyen további változtatásokra lenne szükség a rezidensképzés színvonalának fokozásához?
A szakképzés megújítása időszerű volt, a radiológia egyéb területein is szükséges lenne a jelenlegi gyakorlat átgondolására. A minisztérium egyértelmű elvárásokat fogalmazott meg, melyeknek az RTG- és UH-kompetenciák gyors felépítésével tudott a szakma eleget tenni – ez támogatja az önálló munkavégzést, ami a kisebb intézmények működése szempontjából életmentő lehet. A pécsi klinikán már korábban bevezettük a fenti modalitásokhoz tartozó belső vizsgákat, ennek keretében definiáltuk azokat az ismereteket, amelyek mindenképpen szükségesek pl. az ügyeleti munka ellátásához. A vizsgaelvárások kialakításában a többi grémium is részt vett, ami valójában megalapozta a grémiumok jelenlegi szoros együttműködését. Az Európai Radiológus Társaság ajánlásai alapján a négy grémium közösen dolgozta ki az új szakképzési rendszert, és az ennek keretében működő online rezidenstanfolyamot is kooperációban tartjuk. Ebben sok kollégának sok munkája van, a technikai környezet kialakításában a Semmelweis Egyetemé a kredit, a terjesztésben pedig a Magyar Radiológusok Társásága is elkötelezett. Az új szakképzési rendszer másfél éve kezdődött, ennek eredményeit még nem látjuk, de a fiatal radiológusgeneráció ambícióit viszont jól mutatja a múlt szeptemberben megszervezett EDiR-vizsga, melyet számos kolléga sikeresen teljesített. Biztos vagyok benne, hogy minden képzőhely érzi, hogy a fiatalok ambíciója milyen felhajtóerőt jelent, ez a szenior kollégákat is inspirálja, a szakmát pedig felemeli.
A döntéstámogató mesterséges intelligencián alapuló rendszerek egy legfontosabb példája a stroke-ellátás. A nyugat- és dél-dunántúli teleradiológiai hálózat e tekintetben az elsők között volt. Hogyan jött létre a hálózat és hol állunk jelenleg ezen a téren?
Valóban, nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló, hogy egy ország minden stroke-centrumában elérhető a stroke-CT-vizsgálatok értékelésének egységes szoftveres támogatása. A kulcs a teleradiológia és az adott szoftveres megoldás integrációja volt, a stroke mellett ezt egy pilot-programban (Hunchest 2) az alacsony dózisú tüdőszűrő CT-vizsgálatokban is sikeresen alkalmaztuk. Manapság már senkinek nem jutna eszébe lokális megoldásokban gondolkodni, hiszen a radiológia ma már hálózati üzemmódban működik, és arra kell törekednünk, hogy a radiológiai infokommunikáció egyre teljesebb és megbízhatóbb legyen. Ennek apropója az egyelőre megyei szinten meghirdetett intézményi integráció, mely számomra azt jelenti, hogy egységes megyei kórházi információs rendszer alakul ki és ebben a képkommunikáció és képarchívum is egységesen működik. De az sem baj, ha az ellátási rendszernek megfelelően regionálisan is egyre gondolnak a felelős vezetők, ez manapság nem informatikai kérdés. A már eddig kialakult hálózatokban is van pluszpotenciál, hiszen Pécsett évek óta más klinikai szakmák rendszeresen használják a radiológiai hálózatot konzultációs célra, a pécsi stroke-szerveren elvileg bárhonnan tudunk képanyagot fogadni, a megyén belüli kórházaknak pedig ezen a platformon segítünk az ügyeleti ellátásban. Vannak manapság olyan további mesterségesintelligenciaalapú képfeldolgozó és döntéstámogató rendszerek a piacon, melyek alkalmazása érdemben segíthetné a radiológusok munkáját és biztonságosabbá tehetné a betegellátást.
A képalkotó vizsgálatok iránti növekvő igény, azok fokozódó komplexitása globális probléma, mely nem szükségszerűen kap a szűkebb radiológus szakmán kívül a döntéshozó részéről kellő f igyelmet. Az egyre fokozódó terhelést sem a humán erőforrás, sem pedig a diagnosztikai eszközökkel való ellátottság nem követi le. Mi nyújthat a jelen helyzetben kiutat a túlterhelés okozta kockázatok (minőségbiztosítási problémák, kiégés, a humán erőforrás fluktuációja) ellen?
Ez a problémahalmaz lassan két évtizede globálisan velünk van és látni kell, hogy bármilyen erőfeszítés legfeljebb átmenetileg hozott megoldást, ugyanakkor egyre nagyobb súly terheli a radiológia vállát. A teleradiológia kezdetben jó megoldásnak tűnt, de manapság a radiológuskapacitásokat illetően legfeljebb hatékonyságnövelő eszköznek tekinthető. A mesterséges intelligencia, illetve képfelismerés megjelenésekor a radiológusok munkájának elvesztéséről vizionáltak, ehhez képest egyelőre nem érzeni, hogy a munka kevesebb lenne, a képdömping viszont egyre „brutálisabb”. A pécsi klinikán 2012 és 2022 között csaknem ötszörösére nőtt az egy év alatt előállított radiológiai képek mennyisége, 2023-ban pedig 10%-kal, ami 4 millió pluszképet jelent ez előző évhez képest. A növekvő képszám jelentős pluszinformációt jelent – ami a klinikusnak és a páciensnek persze előnyös lehet –, de ezek értékelése egyre komplexebb feladat a radiológus számára. A magyar radiológia kapacitása kimerülőben van, több intézményből hallani, hogy nyúlnak a leletezési idők, vagy egyszerűen a „polcra kerülnek” az olyan vizsgálatok képanyaga, melyre a klinikus ránéz, és ennek alapján teszi a dolgát. Mindannyian tudjuk, hogy a RTG-vizsgálatoknak van egy olyan jelentős része, melyet a klinikus adekvátan értékel és a radiológiai leletet el sem olvassa. Ha ezt a leletezési kényszert megfelelő szabályozással meg lehetne szüntetni, az egészségügyi ellátórendszer „új” kapacitásokat találna pl. az egyre nagyobb volumenben készülő CTvizsgálatok értékelésére – ez számos országban már működő gyakorlat. A szakképzés fontossága nem hangsúlyozható eléggé, a klinikák mellett néhány vármegyei kórházban jelentős számú rezidenst képeznek, de sajnos vannak ellentétes példák – ahol kevés a szakorvos, ott a szakképzés is sérülni fog. Nem elhanyagolható szempont a vizsgálati indikációk megalapozottsága, a radiológusszakma pontosan tudja, hogy szignifikáns arányban végzünk fölösleges vizsgálatokat, nyilván ez sem izolált magyar jelenség. A Szakmai Kollégium Radiológiai Tagozata évek óta küzd az Európai Radiológus Társaság által elkészített iGuide hazai bevezetéséért, mely a fenti problémát bizonyosan jelentős mértékben orvosolhatná, bízunk benne, hogy e tekintetben is lesz előrelépés.
Vezetői időszakának közelmúltbeli jelentős eredménye egy az elektív CT-vizsgálatok leletező orvosok közötti kiosztását, egyenletes munkaterhelést biztosító, házon belül fejlesztett algoritmus bevezetése. A visszajelzések ezzel kapcsolatban rendkívül kedvezőek. Mesélne egy kicsit a módszerről, működéséről, valamint hogy mi tette szükségessé annak bevezetését?
A radiológiai vizsgálatok leletezési munkaigényét összehasonlító rendszert (RU – radiological unit, RVU – relative value unit) sok éve használják a világban, 2012-ben a Pécsi Diagnosztikai Központban (PDK) már egyszer sikerült bevezetni, ez a mai napig is jól működik. A Diagnosztikai Központban működő medikai rendszer és a lokális kódolási szabályok lehetővé tették, hogy az OENOkódhoz hozzárendeljük a radiológusokkal közösen kialakított RU-értékeket. Az RU/RVU rendszer alkalmas a radiológusok teljesítményének mérésére, összehasonlítására, ami lehetne alapja a radiológusok bérezésének – ez működik a PDK-ban. Az anyagi motiváció fontos, de csak akkor lesz jó a radiológus munkája, ha mellette a szakmai minőségbiztosítás is működik – így születhet sok és jó lelet! Az RU/RVU rendszer alkalmazásának másik szempontja a teljesítménykorlát meghatározása, hiszen a túlterhelt radiológus biztosan hibázni fog, ami nemcsak a páciens szempontjából rossz, de a radiológust is erodálja, és végül kiégéshez vezet. Az RU/RVU rendszer alapú vizsgálatkiosztást a szegedi klinika is jó pár hónappal ezelőtt bevezette, ők is és mi is „házi szoftvert” fejlesztettünk, ami a működésünknek csak egy szegmensét fedi le. Teljes körű teljesítménymonitorozó rendszert alakított ki korábban a Kenézy Kórház radiológiai csapata, de mivel mindenhol eltérő informatikai környezet működik, ezért a fenti megoldások nem „csereszabatosak”.
A klinikák mint egyetemi intézmények sokrétű, a rutin betegellátáson túlmutató feladatokat (medikus- és szakdolgozói oktatás, rezidens- és továbbképzés, kutatói műhelyek működtetése) látnak el. A fokozódó intézményi integráció mellett megoldható-e hogy a plusz betegellátási igények teljesítése ne járjon együtt a fenti tevékenységek kényszerű minőségi romlásával, adott esetben elsorvadásával?
Az egyetemi klinikák továbbra is a szakmai tudás, orvosképzés, szakképzés és továbbképzés alapjai, ezek a funkciók nem sérülhetnek, mert akkor gyorsan, nagy bajba kerül a szakma. Az integráció a négy klinikát különböző mértékben érinti, ki könnyebb, ki nehezebb terhet kapott, Baranyában több városi kórház van, mint HajdúBiharban vagy Csongrád-Csanád vármegyében. A vidéki kisebb intézmények kevéssé vonzóak a fiataloknak, utánpótlásra nemigen lehet építeni, a radiológiai ellátást ezeken a helyeken másként kell megoldanunk. A RTG- és CT-vizsgálatokat a centrumban fogjuk kiértékelni – ez már a jelen, az UH-vizsgálatokat viszont értelemszerűen lokálisan kell elvégezni. A legfontosabb paradigmaváltás az ügyeleti ellátásban szükséges: az UH-vizsgálat ki fog kerülni az ügyeleti ellátásból, ebben sincs semmi új, számos országban évtizede így működik az ügyeleti radiológia. Az integráció a klinikáknak nem jelent több radiológust, csak több munkát – ahogy a fentiekben rávilágítottam, számos ponton lehetne és kellene a radiológiai működést racionalizálni, csak ezek mentén lehet a terhelést értelmes keretek között tartani.
Mit tart ma a magyar radiológusszakma legnagyobb kihívásának?
Az egész világ „küzd” a radiológiai vizsgálatok iránti igény növekedésével, az előállított radiológiai képek mennyisége az egész világon hosszú évek óta folyamatosan nő. A magyar radiológia kihívásai is ebből erednek, ehhez hozzáadódnak a magyar egészségügyi környezetből fakadó kihívások. De látni kell a pozitív dolgokat: a radiológia továbbra is egy rendkívül izgalmas és változatos, fejlődő terület, mely intellektuálisan kifejezetten szórakoztató tud lenni. Én nagyon élvezem a fiatalabb generációk által behozott informatikai készségeket és azt is, ahogy ma egy szakmai problémához nyúlni tudunk – lássuk be, az informatikai fejlődés és infokommunikáció nagyon jót tett a radiológiának. Már eddig is sokat köszönhetünk a mesterséges intelligencián alapuló megoldásoknak, kíváncsian várom a folytatást, szerintem izgalmas lesz. A radiológiai tudás növekedése önmagában kihívás minden korosztálynak, de mindannyian tudjuk, hogy minden annyit ér, amennyi munkát beleteszünk: ezért lesz egyre értékesebb a radiológiai munka!
Köszönjük az interjú lehetőségét prof. dr. Bogner Péternek, egyúttal további eredményes szakmai munkát kívánunk!
Magyar Radiológia Online 2024; 15(1): 4/1-4.
