A klinikusok arra számítanak, hogy az orvosi képalkotás igénye tovább fog növekedni az elkövetkező 10 évben.
A klinikusok közel fele azt is várta, hogy több radiológusra lesz szükség, bár a 65 évnél idősebbek inkább azt jelezték, hogy kevesebb radiológusra van szükség. Talán a nyugdíjas klinikusok kevésbé tájékozottak a képalkotás technikai és alkalmazásuk legújabb fejleményeiről, ami magyarázatot adhat a témával kapcsolatos véleményükre. A legtöbb klinikus úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia nem fogja feleslegessé tenni a radiológusokat a következő 10 évben. Valójában a legtöbben úgy vélik, hogy a mesterséges intelligencia nem helyettesítheti a radiológusokat, és csak szűk feladatspecifikus alkalmazások támogatására használható. A női klinikusok nagyobb valószínűséggel gondolták úgy, hogy a mesterséges intelligencia nem fogja helyettesíteni a radiológusokat, amire nincs egyértelmű magyarázat.
Az alacsony értékű ellátást olyan ellátásként definiálták, amely nem nyújt semmilyen hasznot, vagy amelynek haszna aránytalanul alacsony a költségeihez képest. A képalkotó és egyéb diagnosztikai vizsgálatokat alacsony értékű szolgáltatásként jellemezte a New England Journal of Medicine egy nemrégiben megjelent cikke, és becslések szerint az összes radiológiai vizsgálat 20-50%-a alacsony értékű. Korábbi cikkek tárgyalták, hogyan lehet potenciálisan javítani az értéket a radiológiában, és hogyan lehet minimalizálni az egészségügyi erőforrások pazarlását. Ezen felmérés eredményei azonban azt mutatják, hogy a klinikusok általában az orvosi képalkotást kulcsfontosságúnak tartják a betegek szempontjából, és az orvosi képalkotásra vonatkozó kéréseik száma a jövőben növekedni fog. Ezek az eredmények talán meggyőzhetik a politikai döntéshozókat arról, hogy szükséges az orvosi képalkotásba való beruházás.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a radiológiai leletek mintegy 10-20%-át nem olvassák el a klinikusok. Korábbi munkák azt is jelezték, hogy a hagyományos röntgen leleteket ritkábban olvassák el, mint a keresztmetszeti képalkotó jelentéseket. Egy német nyelvű régió kórházaiban dolgozó 81 ortopéd sebész körében végzett vizsgálatban a röntgen-, CT- és MRI-jelentéseket 43%, 67% és 86% rutinszerűen nézte meg, 20%, 4% és 0% pedig soha nem nézte meg. Egy másik, 200 ausztráliai és új-zélandi ortopéd sebész körében végzett vizsgálatban a röntgen-, ultrahang-, CT- és MRI-jelentéseket 10%, 74%, 35% és 92% olvasta el. E korábbi tanulmányok eredményei összhangban vannak ezzel a tanulmányéval, és arra késztethetik a döntéshozókat, hogy újragondolják, hogy a radiológusoknak minden diagnosztikai vizsgálatról (különösen a hagyományos röntgenfelvételekről) leletet kell-e készíteniük, vagy csak azokra a vizsgálatokra korlátozzák idejüket és energiájukat, amelyekben valóban szükség van (különösen a keresztmetszeti képalkotás) leleteikre. Egy ilyen reform bevezetése a klinikai rutinba értékes egészségügyi erőforrásokat takaríthat meg, és növelheti a radiológusok értékét.
A múltban az orvosi képalkotás iránti kereslet növekedése egyszerűen azt jelentette, hogy a megnövekedett munkaterhelés ellensúlyozására a radiológusok számát is növelni kellett. A jelen vizsgálatban a klinikusok általában véve azt jósolták, hogy az elkövetkező 10 évben több radiológusra lesz szükség, és nem számítottak arra, hogy a mesterséges intelligencia felváltja a radiológusokat. Ezek az előre jelzett munkaerőigények informatívak lehetnek a döntéshozók számára, akik arról döntenek, hogy hány radiológus rezidenst kell kiképezni, és mennyi pénzügyi forrást kell elkülöníteni (új) radiológusok alkalmazására.
A jelen tanulmánynak voltak bizonyos korlátai. Ez a tanulmány a New England Journal of Medicine vagy a Lancet című folyóiratban publikáló levelező szerzőkre korlátozódott, és túlnyomórészt egyetemi kórházban dolgozó klinikusokat szólított meg. Bár a tanulmány kimutatta, hogy a klinikusok a képalkotó vizsgálatok jelentős részét teljes mértékben maguk értelmezik (azaz radiológussal való konzultáció vagy a radiológiai jelentés elolvasása nélkül), még további vizsgálatokat kell végezni arról, hogy ez a gyakorlat milyen konkrét klinikai helyzetekre vonatkozik. A klinikusokat megkérdezték, hogy kérnek-e sima röntgen-, ultrahang-, CT- és MRI-vizsgálatokat a praxisukban, és hogy e vizsgálatok mekkora hányadát értelmezik teljes egészében maguk. A sima röntgen, az ultrahang, a CT és az MRI azonban képalkotó eljárások, nem pedig konkrét képtípusok. Az emlők képalkotásával például nem foglalkoztak. A felmérést nem validálták hivatalosan a jelen tanulmányban való felhasználás előtt, és a kvalitatív elemzés nem egy formális modell és folyamat alapján történt.
Összefoglalva, a New England Journal of Medicine-ben vagy a Lancet-ben publikáló klinikusok nagy értéket tulajdonítanak az orvosi képalkotásnak. Általában radiológusokra van szükség a keresztmetszeti képalkotás értelmezéséhez, de a hagyományos röntgenfelvételek jelentős részéhez nem igénylik a leletezésüket. A legtöbben arra számítanak, hogy az orvosi képalkotás igénybevétele és a radiológusok iránti igény a belátható jövőben növekedni fog, és nem várják, hogy a mesterséges intelligencia feleslegessé teszi a radiológusokat.
forrás:
Kwee, T.C., Almaghrabi, M.T. & Kwee, R.M.
Diagnostic radiology and its future: what do clinicians need and think?.
Eur Radiol (2023). https://doi.org/10.1007/s00330-023-09897-2
referálta: https://radiologia.blog.hu
