Interjú dr. Bágyi Péterrel, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ radiológiai országos szakfelügyelő főorvosával

Interjú dr. Bágyi Péterrel, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ radiológiai országos szakfelügyelő főorvosával
Botz Bálint
Magyar Radiológia Online 2024; 15(3): 11/1-6.

Főorvos úr a teleradiológiai leletezés hazai meghonosításának egyik úttörője, és másfél évtizeden át vezette a Kenézy Gyula Kórház radiológiai osztályát. Mit tart vezetői időszaka legfontosabb eredményeinek?

2009. áprilisától 2023. március 31-ig voltam a DE KK Kenézy Gyula Campus Központi Radiológiai Diagnosztika Osztálya osztályvezető főorvosa. Az itt eltöltött idő nemcsak számomra, hanem sokak számára is megmutatta, hogy egy képalkotó diagnosztikai közösségben nem az egyéni érdekek, teljesítmények fontosak. Az elért eredmények mindenkinek szólnak, akik segítették, akiknek segítettem, akik értették, akik megértették, hogy igazi csapatmunkában tudunk olyan szakmai teljesítményt, szakmai munkát nyújtani – megfelelő technikai és szakmai minőségbiztosítás használatával, megfelelő, a betegbiztonság érdekeit szem előtt tartó rugalmas háttérszolgáltatások támogatásával -, amely minden résztvevőnek, elsősorban a páciensnek, de munkatársainknak, segítőinknek is megelégedésére, örömére szolgál. Ezt a közös gondolkodást, munkát, hosszú évek alakították ki, motiválták, és gondozták sokan.
Mindezeket az eredményeket együtt értük el az elmúlt 14 év alatt. 2008-ban 12 szakorvossal, 2 rezidenssel indultunk, 2023-ban: 27 szakorvos, 17 rezidens, szakorvosjelölt volt az osztályon. Szakdolgozói, orvosi ösztönzőrendszert tudtunk bevezetni 2009-től. A teleradiológiai munka megismerésére, a WF integrálására az osztály mindennapjaiba 2010-től volt lehetőségünk. A képzés/fejlesztés különböző formái, rezidensi, szakorvosi referálók, RadiKvíz a kórházi rezidensek számára, tréningek 2010-től folyamatosan segítették a szakmai munkánkat, a csapatépítést. Az osztályunk, gépparkunk csaknem teljes megújulása után (2013) a munkaidő-menedzsment, optimális munkakörnyezet, betegút-optimalizálás lépéseire is sort tudtunk keríteni. A vizsgálati protokollok, szakmai minőségbiztosítási módszerek bevezetése a mindennapi gyakorlatba, alkalmazásuk a betegellátás, szakorvosképzés során (kettős leletezés, peer-review szerinti értékeléssel) 2017-től működik folyamatosan. A dózismonitorozás, páciensbiztonság kérdésével is ez évtől kezdtünk tudatosan foglalkozni, felkészülni a klinikai audit bevezetésére. Az Eurosafe Imaging Star **** minősítést 2018-ban kaptuk, 2022-ben sikerült a legmagasabb fokozatba lépnünk: Eurosafe Imaging Star ***** Premium (2022–2025)

Az EESZT rendszer bevezetése jelentős előrelépés volt, így a más intézményben készült radiológiai vizsgálatok leletanyaga elérhetővé vált. Ugyanakkor a képanyag központi továbbítására és tárolására továbbra sincs hasonlóan átfogó megoldás, ami sokszor lassítja az értékelést, gyakran pedig redundáns vizsgálatokhoz is vezet. Hol tart most az országos teleradiológiai és képi archiváló rendszer kialakítása?

Valódi, országos, a betegellátás szempontjából egységes, a radiológusi értékelést, redundáns vizsgálatok elkerülését segítő rendszer (amely valamennyi, a privát, önkormányzati és állami ellátók képanyagát prezentálná) tudomásom szerint nincs kialakítás alatt. Mindenképpen szükséges lenne, a fentieken kívül azért is, mert a dózismonitorozás, a vizsgálati protokollok egységesítését, felügyeletét is segítené.
Az OKFŐ az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 lezárult fejlesztésben ugyan létrehozta az Országos Teleradiológiai Hálózatot (OTH), amely a távoli leletezés alapjainak megteremtése technológiai szinten. Ez 2022. december végéig az OKFŐ fenntartású intézményekben megvalósult (a rendszer szoftveroldali kiépítése, telepítése), de a technológiai feltételek megteremtésén túl, teljeskörűen csak az ágazati szakmai és jogszabályi környezet átalakításával hathat digitális forradalomként a leletezés terén egy kijelölés alatt álló szakmai munkacsoport közreműködésével. Mindez persze csak a leletezési folyamatot segítő projekt és nem vált ki egy országos, egységes rendszert, amely képanyagot továbbít, tárol, archivál, dózismonitorozási eredményeket prezentál, rögzít, a vizsgálati protokollok egységesítését, felügyeletét segíti és akár AI-megoldásokkal a leletező radiológus munkáját könnyíti.

Várható-e kötelező klinikai és minőségügyi audit bevezetése a radiológiai szolgáltatók számára? Lesz-e változás a minőségértékeléshez szükséges mutatókban, indikátorokban?

A 21/2018. (VII. 9.) EMMI rendelet megjelenése óta rendelkezik a klinikai auditról (15-16. §). Azóta nem jelent meg módszertani útmutató, nincs kinevezve auditáló csoport, nincs auditori névjegyzék.¹ Szakmai vezetőként be kell látni, hogy a betegellátás biztonságát, a szakmai munka színvonalát emelő, segítő európai szakmai kezdeményezés bizonyos terheket úgy vesz le a vállunkról, hogy nem kell a spanyolviaszt feltalálni, csak a megfelelő hozzáállással biztosítani kell azok implementálását, bevezetését. A „Kenézy”-ben ezért tanulmányoztuk az ESR klinikai audit útmutatóját, az ESPERANTO-t, és vágtunk bele az ESR Eurosafe Imaging Star programjába. Valós betegellátási környezetben, nagy terhelés mellett sem volt lehetetlen a megfelelően motivált, irányított, támogatott munkatársakkal és támogató felsővezetői hozzáállással teljesíteni ezeket a feltételeket, miközben a felkészülés a tanulásról, jó gyakorlatok átvételéről, bevezetéséről szólt.

A távleletezés szabályozásában várható-e változás a közeljövőben, különös tekintettel az egy radiológus által időegység alatt teljesíthető és teljesítendő vizsgálatok számában?

Ez egy nagyon összetett probléma, és minél inkább nem foglalkozunk sok mindennel, annál jobban a „körmünkre ég” ez is. Alapvetően a leletezési idő és a teljesíthető/teljesítendő vizsgálatok számának kérdése a teljes képalkotó diagnosztikai munkafolyamat egy része. Egy munkafolyamatot jól érzékelhető elemekre kell bontani és definiálni, ezek egymásra épülnek és egymást segítik. Ha a folyamat előző eleme nem megfelelően teljesül, akkor a kérdéses elemet (pl. leletezést) nem tudjuk rendbe tenni, definiálni annak elvárásait és mérni pl. a hatékonyságát. Mi az, ami (nem feltétlenül a képalkotó diagnosztikai munkafolyamat sorrendjében) a „körmünkre ég”? Beutalási kritériumrendszer bevezetése. Képalkotó protokollok aktualizálása (sürgősségi is) és kötelező bevezetése. Egységes képkommunikáció és RIS bevezetése (megyei-regionális-országos), az ügyeleti tevékenységbe való bevonása. A távügyelet, távleletezés szakmai, jogi, finanszírozási környezetének kialakítása. Szakmai (peer-review alapú) minőségbiztosítás RIS-be integrált alkalmazása a képzés, betegellátás során. A leletezési teljesítmény, elvárás és ezek monitorozásának megteremtése. A leletezési teljesítményt, szakmai színvonalat, egyéb szakmai munkát (oktatás, OT stb.) figyelembe vevő motivációs (ösztönző) rendszer bevezetése. Szubspecialista-képzés, -licence, -jártasság rendbetétele, bevezetése a mindennapi betegellátásba, szerepének kiemelése a minimumfeltételekben, finanszírozásban is. Visszatérve a kérdésre, a (táv)leletezés szabályozása egy nagyon összetett és odafigyelést igénylő szabályozási folyamat egyik eleme kell, hogy legyen,² vannak még előtte is teendők, hogy elérjünk a leletezési körülmények valós meghatározásához.³

A szakirodalomban ismert, hogy a radiológus túlterhelődése a diagnosztikus diszkrepanciák emelkedését vonja maga után. Hogyan lehetne a hazai környezetbe olyan biztonsági elemeket beiktatni, amelyek biztosítják, hogy a terhelés arányos és a betegbiztonságot is garantáló szinten maradjon? Alkalmas lehet erre a célra a radiológiai egység (RVU) mint indikátor?

Ha arányos és betegbiztonságot is garantáló szintet szeretnénk elérni, akkor először az előző kérdésre adott válaszban valamennyi, a leletezés előtt megtörténő munkafolyamat elemet rendezni kellene. A fentiek nélkül csak a sötétben tapogatózunk. Ahol vannak adatok, ott intézményi, regionális RVU-k megfogalmazódhatnak, de országos szintű problémára kellene megoldást és megfelelő RVU-t fejleszteni, amely egyébként alkalmas lehet a terhelés arányos és megfelelő betegbiztonságot nyújtó garanciára. Az elvárt (teljesítendő) és teljesíthető RVU közötti (nagyon pontosan definiált) különbségek lehetnek alkalmasak pl. érdekeltségi (ösztönző) rendszerek bevezetésére is. Az RCR 2022-ben végzett ilyen vizsgálatot.³

Milyen stratégiákkal lehetne küzdeni a radiológusok túlterhelése ellen?

A radiológus túlterhelésének okait kell számba venni. A növekvő vizsgálati igények, képszám, leletezésre váró esetek, a korábban említett megoldásokra várnak. Miért túlterhelt? Miért érzi magát túlterheltnek? Mitől lehet túlterhelt? Túlterheltnek érezheti magát a sok kommunikációs kényszertől (ami zavarhatja is az elmélyült szakmai munkában, leletezésben), ha egy adott napon több mindenre kell figyelnie, de túlterheltséget okozhat kifáradás, nem megfelelő figyelem, fizikai tünetek. Hogyan tudunk segíteni? Minden olyan kommunikációs kényszert, ami nem (csak) radiológusi kompetencia (pl. előző képanyag, klinikai információk beszerzése, időpontegyeztetés, felvilágosítás stb.) megfelelően dokumentált utasításokkal a WF-ben szereplő egyéb dolgozónak delegáljuk. A beosztásokat úgy tervezzük meg, hogy lehetőség szerint legyen tiszta leletezésre, kommunikációra/ konzultációra, oktatásra, tudományra, továbbképzésre szánt idő, ezek ne keveredjenek (pl. amikor ultrahangvizsgálóba van beosztva, akkor ne legyen előadása, gyakorlata, OT-megbeszélése, egyéb leletezési kényszere). Legyen lehetősége szünetek tartására, lehetőség szerint megfelelően kényelmes, kulturált környezetben (pihenők kialakítása). Csökkentsük a telefonhívások okozta megszakítások lehetőségét (pl. leletezőben, nem akut ellátás esetében nem szükséges telefon). Teremtsünk megfelelő leletezési körülményeket a bútorzat (állítható magasságú asztal, ergonomikus szék), monitorok, segédeszközök (fejhallgató, mikrofon, kamera, beszédfelismerő), világítás kialakításával, a környezeti zaj csökkentésével.

Hogyan lehetne jobban kiszűrni a szakmailag nem indokolt képalkotó vizsgálatokat?

A képalkotó diagnosztikai vizsgálatok áttekintésére, aktualizálására van szükség a szakmai irányelvekben, a beutalási kritériumrendszer kötelező (állami, privát) bevezetésével, a finanszírozással való összekötésével, a dózismonitorozás és eredményeinek egységesített, országos felügyeletére. Egyes képalkotók indikációi mellett azt is ideje lenne áttekinteni, szakmai irányelvekben rögzíteni és a finanszírozásban is érvényesíteni, hogy szükséges-e radiológusi lelet a képalkotás mellé (pl. traumatológia, traumatológiai kontroll, posztoperatív felvételek stb.).⁴

A különböző intézmények egy adott indikáció esetén használt CT/MR protokolljai jelentős szórást mutatnak mind a kivitelezés (pl. fázisok száma, szekvenciák), mind pedig a rekonstrukció szempontjából. Ez nem csak az összevetést nehezíti, de pl. a sugárdózis vagy a vizsgálat időigénye szempontjából is jelentős különbségeket okoz. Számíthatunk-e a protokollok egységesítésére?

Jelenleg az itthoni szabályozás értelmében az egészségügyi ellátás az egészségügyi szakmai irányelvek ajánlásának figyelembevételével történik, azoktól – indokolt esetben – dokumentált módon el lehet térni. Olyan egészségügyi kérdésben, amelyre vonatkozóan létezik egészségügyi szakmai irányelv, az adott egészségügyi szakmai irányelv képezi az alapját az egészségügyi szolgáltatások szervezésének és szakmai ellenőrzésének, illetve az alapján kerül meghatározásra az is, hogy a különböző alternatívák közül mely ajánlások közfinanszírozottak.5 Képalkotó diagnosztikai (radiológiai) érvényes egészségügyi szakmai irányelv jelenleg egy van (érvényessége lejár: 2024. 11. 15.): Képalkotó vizsgálatok alkalmazása COVID-19-megbetegedés különböző fázisaiban.⁶ Más kérdés, hogy a 21/2018. (VII. 9.) EMMI rendelet 6. §. kimondja, az Egészségügyi Szakmai Kollégium az ionizáló sugárzással járó orvosi eljárások módszertanára, alkalmazására, minden berendezés figyelembevételével szakmai útmutatót ad ki. Az Egészségügyi Szakmai Kollégium által kiadott szakmai útmutatók elektronikus elérhetőségét az országos tisztifőorvos az általa működtetett honlapon biztosítja.¹
Hagyományos rtg., CT: https://nnk.gov.hu/index.php/component/phocadownload/category/22-rontgendiagnosztika-szakmai-utmutatok.html
Ezen műveleti leírások (protokollok) közreadásával 2018-ban a Szakmai Kollégium Radiológia Tagozatának az volt a célja, hogy a fenti követelményeknek megfelelve, olyan műveleti leírást adjon a radiológusok kezébe, amely tartalmazza az általános elvárásokat egy adott eljárással szemben. Mivel mindezek egy, az ionizáló sugárzással járó képalkotásokra vonatkozó rendelet részei, be is tartandóak. Természetesen eltelt azóta több mint öt év, aktualizálni szükséges a műveleti leírásokat. MR-képalkotás vonatkozásában szakmai irányelv a radiológia tagozat részéről nem jelent meg, de 2020-ban a Magyar Radiológusok Társasága Musculoskeletalis Szekciója összeállította az Alap MSK MR protokollokat.⁷ Összefoglalva, a vizsgálati protokollok egységesítése a szakmánkra vár, közzététele egészségügyi szakmai irányelvként a Radiológia Tagozatra.

Az ultrahangdiagnosztikában ma hazánkban csak eseti minőségellenőrzés van, mely alapvetően a felhasználó által jelzett hibák kivizsgálására épül. A készülékek ugyanakkor sérülékenyek, a fel nem ismert, de a képminőséget befolyásoló transzducerhibák pedig a nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján is gyakoriak. Várható-e rendszeres minőségbiztosítás bevezetése az ultrahangkészülékeknél, különösen, ami a vizsgálófejeket érinti?

Az ionizáló sugárzással járó képalkotók engedélyeztetési, üzembe helyezési, üzemeltetési és ellenőrzési kérdéseiről több jogszabály is rendelkezik.^1,8
Sajnos az ultrahangok ilyen szinten előnytelenebb kategóriába tartoznak. A rutin QC-mérésekkel egy komoly gond van, a szövetekvivalens fantom költsége, amelynek élettartama kb. 10 év, 2–4 mFt. Magyarországon jogszabályi háttér egyedül a 4/2009. (III. 17.) EüM rendelet,⁹ amely 13. melléklete szerint az ultrahangkészülékeknek 3 évente kötelező az időszakos felülvizsgálata. Egyébként a jogszabály előírja, hogy az időszakos felülvizsgálatot el kell végezni a meghibásodást követő szervizbeavatkozás után is, ha a beavatkozás a vizsgálandó tulajdonságra is kiterjedt. Az időszakos felülvizsgálatot az NNGYK határozata által erre feljogosított szerv az NNGYK által meghatározott és közzétett követelményrendszer alapján végezheti el. Az ultrahangdiagnosztikai készülékekre jelenleg érvényes, kiadott követelményrendszer elérhető.¹⁰
A képminőség-vizsgálat is része az időszakos felülvizsgálatnak, amely lényegében a transzducer ellenőrzése. A jogszabályi környezet a minőségellenőrzésre rendelkezésre áll. Sajnálatos, hogy a felülvizsgálatok elvégzését a fenntartó, a hatóság nem ellenőrzi, nem tartja nyilván. Betegbiztonsági szempontból mindenképpen fontos lenne ennek a rendbetétele is, de tudjuk, a jelenlegi finanszírozási modellbe ez (mint más minőségbiztosítási kiadás) sincs beépítve. Nagy szükség lenne egy hatóság által elfogadott módszertani útmutatóra, ami az ionizáló sugárzással járó képalkotó berendezésekhez rendelkezésre áll.¹¹

Hol tart jelenleg az új minimumkövetelmények kialakítása?

Az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről a 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet szól. Ennek aktualizálására az utóbbi 20 évben többször, több irányból is komoly változtatási igény merült fel. Az előző próbálkozások sem hoztak eredményt, a jelenlegi változtatás során is az érzékelhető, hogy a gombhoz varrjuk a kabátot.¹² Nagyon nehéz, szinte lehetetlen olyan, a kor követelményeinek, a betegbiztonsági, szakmai elvárásoknak megfelelő minimumrendeletet alkotni, amely a jelenlegi, itthoni lehetőségekre épülhet.

Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a szakorvosképzésben és -továbbképzésben az oktatást?

Erre a grémiumoknak meggyőződésem kell, hogy legyen, megvannak az elképzeléseik, erőforrásaik. Fontosnak tartottam mindig, hogy a korosztályokat, generációkat megismerve, szakemberek kész megoldásait figyelembe véve szólítsuk meg őket, ismerve igényeiket, elvárásaikat, teljesítőképességüket alakítsuk ki a megfelelő tanulási, majd munkakörnyezetet.¹³ Ez azt jelenti, hogy ami az egyik generációnak „jó” volt, a következőt már nem biztos, hogy le fogja kötni. Az oktatást folyamatosan a képzésben részt vevőkre kell szabni, ahogy az oktatási anyagot is folyamatosan karban kell tartani. A (leg)fiatalabb generáció nagyobb hangsúlyt fektet az értelmes munkára és a személyes fejlődésre, csapatmunkára alkalmas lehet, megtapasztalta, hogy a technológia hogyan teszi feleslegessé a tipikus irodai környezetet, közösségi médiaismereteik széles körben felhasználhatók, igénylik a visszajelzést, szabadon megosztják a véleményüket. Az oktatás tekintetében a tematikus online tanagyag hozzáférést és az interaktív formátumot részesítik előnyben, a hagyományos didaktikus előadásformátum már nem mindig hatékony ennek a generációnak és aktualizálni kell, hogy megfeleljen a digitális igényeinek. Az esetalapú tanulás, a célzott oktatási források online hozzáférésének biztosítása, valamint az okostelefonokon vagy táblagépeken keresztül elérhető rendszerek használata lehetővé teszi számukra, hogy valós időben értékeljék tudásukat. Amellett, hogy az oktatást a generációs igényhez kell igazítani, elengedhetetlen, hogy a képzés során olyan készségeket is megtanuljanak a minőség és a biztonság terén, amelyek felkészítik őket arra, hogy hatékonyak legyenek a kialakulóban lévő értékorientált modellekben.

Mit tart a hazai radiológusszakma legnagyobb kihívásának?

Az egyre növekvő szubspecialistaigény beépítése a graduális, posztgraduális képzésbe, licencelésbe, finanszírozásba (meggondolva esetleg az európai társaságokhoz való csatlakozást vagy ezen vizsgák elfogadását a magyarországi rendszerekben), de emellett megtartani azt a klasszikus, széles szakmai alapokon nyugvó tudást, amely egy városi kórház képalkotó diagnosztikai igényeinek is megfelel, a klinikusokat kiszolgálja.
A képalkotó diagnosztikai igény változása, egyes modalitások háttérbe kerülése, fokozottabb igény más modalitások iránt, ami a képszám növekedésével is jár, nagyon komplex megoldásra vár.
A beutalási kritériumrendszer bevezetése és követése a finanszírozással elkerülhetetlen.
Bizonyos vizsgálatok leletezési kényszerét meghatározott indikációs körben el kell engedni, ne radiológus leletezze.
Fontos a teljes radiológiai WF folyamatos átfogó elemzése, monitorozása és a mindennapi, változó szakmai, klinikusi, páciensigényeknek megfelelő változtatása.
Nem kerülhető el az elvárt radiológusi munka (lelet/vizsgálatszám, minőség) megfogalmazása, monitorozása, premizálása.
A mesterséges intelligencia integrálása a radiológiai munkafolyamatokba nagyon sok minőségbiztosítási lehetőséget is hordoz magával, de a (strukturált) leletezésben is jelentős előrelépés valósulhat meg, mint még nagyon sok más területen. Arra kell törekednünk, hogy az MI olyan legyen, hogy a szakmai teljesítményünket segítse a rutin betegellátás területén is. Mindenképpen izgalmas területek, minden hazai radiológus részese kell, hogy legyen a fejlődésnek, kihívásnak.
Csapatmunkában tudunk olyan szakmai teljesítményt, szakmai munkát nyújtani – megfelelő támogatással –, amely a páciensnek, munkatársainknak, segítőinknek, klinikusainknak is megelégedésére, örömére szolgál.

Köszönjük az interjú lehetőségét dr. Bágyi Péternek, egyúttal további eredményes szakmai munkát kívánunk!

IRODALOMJEGYZÉK

1. 21/2018. (VII. 9.) EMMI rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtása során ionizáló sugárzásnak nem munkaköri kötelezettségük keretében kitett személyek egészsége védelmének szabályairól. (Hatályos: 2023. 12. 22.–)
   https://njt.hu/jogszabaly/2018-21-20-5Hh
2. Botz Bálint: A növekedés korlátai – a közfinanszírozott diagnosztikus radiológiai munkaterhelés növekedése és a jelenlegi leletezési és ügyeleti struktúra fenntarthatóságának aktuális kérdései.
   Magyar Radiológia Online 2024; 15(2): 9/1-6. doi:10.24363/mro.2024.10
3. Radiology reporting figures for service planning 2022. The Royal College of Radiologists [Internet] 2022. 11. (Megtekintve: 2024. 08. 07.)
   https://www.rcr.ac.uk/our-services/all-ourpublications/clinical-radiology-publications/radiologyreporting-figures-for-service-planning-2022 
4. Kwee TC, Almaghrabi MT, Kwee RM: Diagnostic radiology and its future: what do clinicians need and think?
   Eur Radiol 2023. doi:10.1007/s00330-023-09897-2
5. 18/2013. (III. 5.) EMMI rendelet a vizsgálati és terápiás eljárási rendek kidolgozásának, szerkesztésének, valamint az ezeket érintő szakmai egyeztetések lefolytatásának egységes szabályairól. (Hatályos: 2022. 12. 28.–)
   https://njt.hu/ jogszabaly/2013-18-20-5H.8
6. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelve a képalkotó vizsgálatok alkalmazásáról a COVID-19 megbetegedés különböző fázisaiban. Egészségügyi Közlöny 2021; 72(22): 2243-2285.
   https://www.kozlonyok.hu/kozlonyok/ Kozlonyok/6/PDF/2021/22.pdf
7. Rudisch T, Gulácsi G, A Magyar Radiológusok Társasága Musculoskeletalis Szekciójának vezetősége: Alap musculoskeletalis MR-protokollok. Magyar Radiológia Online 2021; 12(1): 8/1-28. https://socrad.hu/folyoiratcikk.aspx?articleid=22878
8. 2/2022. (IV. 29.) OAH rendelet az ionizáló sugárzás elleni védelemről és a kapcsolódó engedélyezési, jelentési és ellenőrzési rendszerről. (Hatályos: 2023. 11. 24.–)
   https://njt. hu/jogszabaly/2022-2-20-8L.2
9. 4/2009. (III. 17.) EüM rendelet az orvostechnikai eszközökről. (Hatályos: 2023. 08. 11.–)
   https://njt.hu/jogszabaly/2009-4-20- 0B.25
10. Időszakos felülvizsgálat (tájékoztató az OGYÉI engedélyt kérelmezők részére). Eszközcsoport: 20. Képalkotó ultrahangdiagnosztikai készülék.
    https://ogyei.gov.hu/dynamic/20_ v3_0308.pdf
11. Anyiszonyan A, Dankó Z, Elek R, Mihályi D, Porubszky T, et al.: Útmutató a röntgendiagnosztikai berendezések és képmegjelenítők átvételi és állapotvizsgálatai, valamint állandósági vizsgálatai elvégzéséhez 2022. 1.3 verzió. Nemzeti Népegészségügyi Központ, 2022.
    https://www.nnk. gov.hu/attachments/article/1796/Módszertani%20útmutató_ radiológia.pdf
12. 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről. (Hatályos: 2024. 07. 01.–)
    https://njt.hu/ jogszabaly/2003-60-20-0M.55
13. Navigating Generational Differences in Radiology. Arun Krishnaraj, A.J. Pesch.
    RadioGraphics 2018; 38: 1672-1679. doi:10.1148/rg.2018180051

Magyar Radiológia Online 2024; 15(3): 11/1-6.